Berosszulás interjú - ''Aki apolitikus punkot vizionál, az annyit is ér.''

Gerjedő gitárok, csontvázig csupaszított zene, torzuló fejek. Három figura akiket leginkább az elszántság, a kétségbeesés és az elkeseredés hajt. Ronda és hangos - ZAJ NEM ZENE: ez lenne a Berosszulás. Magvas gondolatok a zajfüggöny mögül. Fotók: Szar képek

Mikor alakult a zenekar és mi motivált arra, hogy összehozzátok?

Márk: 2014-ben azt hiszem. Különösebb motiváció nem volt. Ültünk a pinyóban eléggé készen és egyszer csak valamelyikünk felpattant, hogy "gyerünk, csináljunk valamit". Bementünk az akkori termünkbe és elkezdtek történni a dolgok. Engem személy szerint az motivált, hogy legyen egy primkó zajos punk zenekarom, mert olyanom még nem volt.

Fefi: Nagyon sokat beszéltünk arról így hárman, hogy milyen királyak azok a csörömpölős black metál bandák, amik már annyira primitívek, hogy az már hardcore punk, vagy fordítva, aztán egyszer pont hárman voltunk a próbateremben és egy próba alatt azt hiszem meg is írtuk az első demót. Aztán ez lett belőle.

Patrik: Egy ideje tervezgettük, hogy kéne már valami ilyesmi, aztán jött a termes impulzus. A motiváció akkor az volt, hogy legyen egy zenekar ami legalább annyira punk, mint fura és primitív black, amit szintén szeretünk. Szerintem végül ez nem annyira jött össze, de talán nem is baj.

Mindannyian több zenekarban is játszotok. A Berosszulás mennyiben más? Mi alapján dől el, hogy egy adott szám Berosszulás szám lesz vagy valamelyik másik zenekarnál köt ki?

Fefi: Szerintem minden zenekarunknak megvan a maga jellege, ami miatt nem is lehet kérdés, hogy egy riff hova kerüljön. Ha ennyi zenekart csinálsz párhuzamosan, kénytelen vagy világos koncepciókat kialakítani a fejedben, hogy melyikkel mit szeretnél csinálni, hogy akarsz megszólalni és mit akarsz mondani, úgyhogy nekem ez egyértelmű szokott lenni.

Márk: Nekem mindegyik zenekarnál elég konkrét elképzeléseim vannak és pontosan tudom, hogy mit hova szeretnék vinni.

Patrik: Szerintem is egyértelmű a vágás zenekarok között, sosem volt kérdés a fejemben, hogy egy riff hová kerül, mondhatni a zenekaroknak írom a riffet és nem egy riffről dől el utólag, hogy hova tesszük.

Ha három szóval kéne jellemezni a zenéteket, melyik három szó lenne az?

Fefi: Ne már baszdmeg.

Márk: Nincs nálam CP.

Patrik: Kaka, Pisa, Fos

Több helyen láttam a zenekarral kapcsolatban a nihil-punk jelzőt. Ti mennyire érzitek ezt helytállónak? A nihilizmus lehet az ellenállás egyik fajtája, vagy csak a beletörődéssel egyenértékű kívülállás?

Fefi: Ez irritáló, zajos, negatív zene, a szövegek pedig mindenféle kellemetlenségekről szólnak. Ez szerintem nem nihilizmus, ezek az érzelmek részei az emberi természetnek. A dolgok, amikről üvöltözöm, mint egy barom rossz dolgok, de léteznek, valósak, ott vannak a mindennapjainkban, ezzel a zenekarral pedig ilyen formában kerülnek feldolgozásra. Egyébként nem hiszem, hogy a nihilizmusnak van bármiféle hasznossága bármilyen szinten.

Patrik: Mindenféle sallang nélkül fogalmazzuk meg, hogy mi az amiről szólnak a számok. Ezek általában a szar dolgok amik az emberek körül történnek a rohadék elnyomó közegekben, társadalomban, meg országban. Én nem látom ebben sem a nihilt, sem a beletörődést, szerintem az állásfoglalás nagyon fontos, és enélkül az egész mehetne a kukába.

A szövegeitekben vegyesen foglalkoztok társadalmi és egyéni problémákkal. Mennyire tartjátok fontosnak, hogy egy punk zenekar politikus legyen?

Fefi: Fontosabbnak tartom azt, hogy egy zenekar milyen döntéseket hoz, milyen elvek mentén rendezi és működteti magát, minthogy fogalmaz-e meg explicit politikai üzenetet. Én az "egyéni problémákról" szóló számainkat sem gondolom apolitikusnak, mert mind arról szólnak, hogy milyen megélni egy fojtogató totális rendszert, milyen érzés elidegenedett munkavállalónak, tanulónak, állapolgárnak, akárminek lenni. Bár tény, hogy elég kevés bennük a felszólító mód, ezen még dolgozom. 

Márk: Szerintem fontos, hogy egy zenekar állást foglaljon akkor és hangot adjon a véleményének. Aki apolitikus punkot vizionál, az annyit is ér, vagy csak leplezni próbálja, hogy egy faszfej.

Patrik: Ahogy mondtam, ezek nélkül kuka.

A punk mindig inkább a problémafelvetésben volt erős és nem a megoldásokban. Mennyire feladata szerintetek egy punk zenekarnak, hogy a felvetett problémákra megoldást is nyújtson?

Fefi: Bár szívesen megnéznék egy adóreformot a Discharge-tól, vagy egy oktatási rendszert a Rudimentary Peni kislemezek alapján, de nem hiszem, hogy ez az ő dolguk lenne. Első körben megpróbálhatnánk azt is, hogy egy punk férfi sem kezeli kutyaként a barátnőjét, vagy barátkozik nácikkal, már az is elég klassz kis előrelépés lenne.

Patrik: Közhely veszély, de ha legalább egy hülye gyerek máshogy fog gondolkozni a punk miatt, mint ahogy ez velünk is történt, az már valami. 

A punkon belül mindig is meglehetősen erős volt a vinyl kultusz, nektek is jött ki 7 colos kislemezetek. Ugyanakkor a lemezgyűjtés nagy részben a birtoklási vágyról szól. Mennyire egyeztethető össze ez a punk szellemiségével?

Fefi: Én eléggé szeretem a tárgyakat, fogdosni őket, nézegetni a polcon, ilyenek. Szeretem, ha azok a hangok, amik tetszenek nem csak elidegenedett adathalmazok valami felhőn, hanem kézzelfogható dolgok, mert ugye így van két plusz érzékszerv amire hatni tudnak. Egy lemez vizualitása nekem majdnem olyan fontos mint maga a zene ami hallható rajta. Lehet, hogy ez birtoklási vágy, de nem feltétlenül tartogatom magamnak az élményt, valamikor gyere át és meghallgatjuk a Berosszulás kislemezt, meg eszünk humuszt, jó lesz. Márk saját példányát véletlenül eladtam valami random cseh arcnak egy turnén, ezúton is bocs haver!

Feldolgoztatok egy QSS és egy Psycho számot is. Miért ezeket a zenekarokat választottátok? Mennyire volt rátok hatással a 80as évek magyar punkja? Mennyire érezhető folytonosság az akkori és a mai bandák között?

Fefi: Psycho-t sosem dolgoztunk fel, csak Új Életet (Tájékozatlanságbó fakadó, kellemetlen bulvárújságírói baki, jó égő vagyok - valóság vs alternatív tények 1:0 - Wardead), ami szerintem egy klassz, méltatlanul elfeledett, bizarr kis zenekar volt, a feldolgozást pedig eredetileg egy hamvába holt válogatásra vettük fel, ami nagyjából arra a folytonosságra épített volna, amit a kérdésben emlegetsz. A QSS számnál inkább a szöveg rezonált, aminek az az elég egyértelmű pikantériája, hogy akár most is születhetett volna, bár két eléggé különböző természetű elnyomó rendszerről van szó. Én szeretem a 80-as évek magyar punkját, az elszigeteltségéből adódó különlegességével és bukdácsolásával együtt, vagy épp amiatt. Hogy jellegében sem egységes, meg nincs kifejezetten kitalálva. Valószínűleg gyakoroltak hatást ezek a bandák arra, ahogy ebben a pillanatban a zenéről gondolkodom, úgy általában.

Márk: Rám az utóbbi pár évben gyakorolt nagy hatást a régi magyar punk. Érezhető benne a kilátástalanság, paranoia (az Új Élet - Valaki figyel az egyik legjobb szám, ami a magyar punkon belül történt) és az emberekben lévő elfojtott agresszió, ami az adott kornak volt "köszönhető" és ez egy nagyon nagy pluszt adott hozzá számomra. Folytonosságot én nem igazan látok, azóta már történt egy s más.

Patrik: Mindenképpen érezzük a hatásokat, én speciel válogatós vagyok eléggé, ami már egy kicsit is művészkedős vagy szintizős attól rosszul vagyok, de amit csípek azt nagyon. Folytonosságot maximum a vissza-visszaköszönő témákban, szövegekben látok.

Van egy Pagan Megalith feldolgozásotok is, akik viszont egy teljesen más irány, egy kortárs black metal zenekar. Rájuk mi alapján esett a választásotok?

Márk: Ezt a számot is főként a szövege miatt dolgoztuk fel, mert magunkénak éreztük, de szerintem a zene részével se volt egyikünknek sem kifogása. A más irányhoz meg talán annyit, hogy bizonyos szinten hatással van a zenénkre a primitív black metál (rám biztosan).

Szerintetek mi lehet az ami ma megfoghatja a fiatalokat a punkban annyira, hogy a kezdeti "káosz, pia, pusztítás" korszak lecsengése után is itt tartsa őket? Ti hogy kerültetek a punkba és mi fogott meg benne?

Márk: Én gyerekkoromban nagyon metálos voltam és így volt jelen az életemben a "káosz, pia, pusztítás", de ahogy múlt az idő és elkezdett jobban érdekelni, hogy milyen igazából a metál színtér, hogy működik, egyre jobban beleástam magam és azt vettem észre, hogy ez egy magát nagyon sokra tartó, mérhetetlenül seggfej közösség, igazi tartalom nélkül, vagy számomra rossz ideológiákat erőltetve, ami nekem egyre unszimpatikusabbá vált és inkább elkezdtem punkkal/grinddal és annak mondanivalójával foglalkozni. Azóta ez sokkal jobban érdekel, mint bármi más a világon. Szerintem aki az előbb említett "nagy hármason" nem tudja magát túltenni, annak vagy nagyon kényelmes az amit csinál és le se szarja igazából, vagy nagyon hülye és csak ennyit vesz észre a punkból.

Fefi: Bár az első punkzenekar, amit életemben láttam a Katéter volt egy hűtőházból kialakított rockkocsmában a tatabányai vasútállomáson, valahogy úgy emlékszem, hogy engem inkább a punk zenei végletessége fogott meg elsőre. Hogy ilyen hangosan, egyszerűen, zajosan, tehetségtelenül, hülyén is lehet zenét csinálni és ez általában másoknak nem tetszik, ettől pedig még királyabb az egész. Nem voltam túl pusztító tinédzser, inkább ültem a hátsó sorban és valószínűleg a város legintelligensebb emberének gondoltam magam a homofób számos Redlineoffside lemezt hallgatva. 

Patrik: Lehet én vagyok a keresztmetszet, nekem nagyjából egyenlő arányban volt jelen a metál és a punk gyerekkoromtól kezdve, volt persze mindenféle mellékvágány, de ezek voltak a fő csapások, aztán Márkhoz hasonlóan, ahogy öregedtem, egyre kiábrándítóbb volt a metál, meg közben jött a grind meg a d-beat amivel nagyon jól tudtam azonosulni. Egyébként kurva rossz hülyegyerek voltam és ezen a punk zenék hallgatása sem segített, sőt. Mindig azt éreztem, hogy más vagyok meg másnak kell lennem mint a norm, de a mondanivaló meg a szellemi termék valahogy sokkal fontosabb volt mint a külsőségek. 

Fefit egyszer megkereste a köztévé, hogy nyilatkozzon egy punkról szóló műsorban amit nagyon frappánsan utasított vissza. Mi alapján választhattak téged és miért nem vállaltad? Nem lett volna jó felhasználni a nyilvánosság nyújtotta lehetőséget a saját álláspontod bemutatására?

Fefi: Fogalmam sincs, hogy hogyan találtak meg. Azt tudom elképzelni, hogy az egyik ifjú takonygerincű véletlenül látott minket az egyik belvárosi koncertünkön, miközben szopogatta a rozéfröccsét. De végülis a veszprémi Szigony kocsmát is megtalálták, úgyhogy lehet, hogy van valami emberük, akit ilyesmire állítottak rá, valószínűleg mindenhol ott vannak. 
Az álláspontom bemutatására vannak más módok is, mint a fasisztoid kormány propagandaadóján bohóckodni dilettáns barmokkal. Én azt gondolom, hogy ezekkel minimális közösséget vállalni, vagy egy lapon említődni hagyni magunkat már kollaboráció, amit sajnos legjobb esetben is csak lenézni tudok. Nem omlik össze a NER, ha én nem magyarázom el a valami kommunikációs főiskolán frissen végzett műsorvezetőnek, hogy mi az a DIY, de a picsába elküldeni őket sem kerül semmibe.

Mennyire tartjátok fontosnak, hogy olyanokhoz is eljusson az üzenet akik nem részei szorosan a punk-hardcore közegnek? Mennyire van lehetőség a színtéren kívüli arcokat is megszólítani? Egyáltalán mennyire cél ez?

Fefi: Örülök, ha akár minimális részünk is van abban, hogy valaki bekapcsolódik ebbe a bizarr kis csodálatos világba, ami a punk hardcore, de azért azzal is tisztában vagyok, hogy a mi zenénk alapvetően elviselhetetlen zaj. Ami szerintem a legjobb dolog a világon, de a normális emberek szerint nyilván nem az, úgyhogy nem hiszem, hogy ez lenne a leghatékonyabb mód az "üzenetünk" széleskörű ismertetésére. De egyébként szeretem azt gondolni, hogy a magyar radikális zenének az a szelete, amiben mi is létezünk, tud inkluzív lenni és szívesen látja a kívülről jövő érdeklődőket, amennyiben azok nem kibaszott seggfejek. Persze van még hova fejlődnünk ebben is, de ez így rendben is van. 

Patrik: Célnak nem érzem abszolút, nem fordul meg ilyesmi a fejemben soha amikor a számokat írjuk, aztán meglepődöm, hogy bárkit is érdekel ez a szar. 

Eddig szinte minden interjú végén megkérdeztük a zenekarokat, hogy hogy látják az underground punk/hc jelenlegi helyzetét és gyakorlatilag mindenki pozitívan nyilatkozott, hogy egyre több a jó zenekar, meg egyre jobb a közeg. Ugyanakkor ennek a közösségnek egyre inkább szűkül az élettere, gondolok itt arra a "kultúrpolitikára" aminek következtében sorra szűnnek meg, vagy a hatósági bürokráciának köszönhetően ellehetetlenítődnek azok a helyek amik teret adtak ennek a szubkultúrának. Mi lehet erre a megoldás? Létezik működőképes alternatíva?

Márk: A színtér szerintem is király, de ezt már elmondtam itt korábban egy másik interjú alkalmával. Viszont a szűkülő tér egy egyre nagyobb probléma és bennem egyre többször merül fel a kérdés, hogy mi lesz ha nem lesz hova "menekülni"? Működőképes alternatívát nem látok azon kívül, hogy a teljes magyar politikai "elitet" el kell tüntetni úgy ahogy van és nem feltétlenül pacifista módon, talán azután lehetne jó mederbe terelni a dolgokat. 

Fefi: Van még pár hely, amiket meg lehet tölteni az önszerveződő autonóm kultúrával, azt hiszem, hogy ezeket kell aktívan támogatnunk és segítenünk, ellenállva a rohadék rendőrségnek és a fasiszta önkormányzatoknak, keresve a saját útjainkat. Vagy nem tudom, mondjuk egy polgárháború?

Patrik: A kiszorulás ellen már én is csak a radikális változásban hiszek, lassan ránk zárul ez a totális diktatúra amiben ez is csak egy lépcsőfok és minden ilyen lépcsővel nehezebb lesz kitörni az elnyomó szarból. A meglévő önszervező helyekért meg fel kell állni és támogati kell őket.

A fanzineknek (vagy azok hiányának) mennyire van még érezhető a szerepe a színtéren belüli infóáramlásban? A Penészvirágnak lesz még folytatása?

Fefi: Ha magamból indulok ki, egy ilyen kis hülye füzetet hónapokig írok, amit aztán még hónapokkal, évekkel később is osztogatok, tehát aktualitása, infó-áramoltató hatása biztosan nincs. De örülnék neki, ha lenne több fanzine, mert kíváncsi vagyok mások gondolataira dolgokkal kapcsolatban és nagyon-nagyon szeretem a punk zenét. Mostanában inkább más dolgokkal foglalkoztam, de biztosan lesz folytatása a Penészvirágnak is.

Pár éve a Defekt színtér volt az ami a punk színtéren belül a legnagyobb figyelmet kapta. És bár már jó ideje szétesett néhol még a mai napig hivatkozási alap. Mennyire érezhető szerintetek a hatása? Mi lesz a következő olyan dolog a punkon belül ami ekkora érdeklődésre tarthat számot?

Márk: A defektnek színtérnek annyira érezhető hatása, hogy nagyjából ugyanazok az emberek csinálják ugyanazt, mint eddig, csak kevesebbet használják a "defekt" jelzőt. A következő dolog meg a Discharge - Grave New World lesz!!!!!

Fefi: Sosem tudtam úgy tekinteni a "Defekt színtérre", mint egy önmagában létező akármire, mert nekem csak a barátaimat jelentette, akikkel együtt csináljuk a punkot, meg isszuk a sört. Mi ezt csináljuk azóta is, csak talán egy kicsit jobban, a barátságok egy része pedig szétesett, ami szintén rendben van. Az a legkevésbé sem érdekel, hogy mi lesz a legközelebbi dolog, amin a koravén konzervatív hardcore-osok és a magukat újságírónak képzelő tumblr-okostojások csámcsoghatnak. Leleményesek a srácok, majd feltalálják magukat.

Fefi, van élet a Cool Lista után vagy innen már csak lefelé visz az út?

Fefi: Előtte sem volt. 

Márk: "Azokat az embereket, akik a kúl listát csinálják, meg kéne keresni és agyonbaszni! Mondjuk azokat is akik szerepelnek rajta, kivéve a spanokat." - M. Márk sok zenekar dobosa, Kendermag Egyesület aktivista.

- bandcamp -

Wardead

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése